Idézetek a fájdalomról
"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret,
és csak meghalni volna jó..."
Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.
A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.
Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg
mi is az a bánat!
Hiába gondolok minden percben a nevetésére, még is némán hallom vissza az üres csendet.
De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol.
Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz…
Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked.
Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.
Feledni valakit lehetetlen csoda, mert kit igazán szeretünk nem feledünk soha.
"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni."
"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban."
(Márai Sándor)
"Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb."
(Paulo Coelho)
"Tudnunk kell, mi megy végbe bennünk, hogy rájöhessünk, mit kell föladnunk. Ahelyett, hogy eltitkolnánk fájdalmunkat, maradéktalanul föloldhatjuk azt."
"A szenvedés bárhol és bárhogyan felbukkanhat. Aki mindenáron kerülni kívánja, csak azt árulja el, hogy még nem nyert beavatást."
"A fájdalom mindig nagyvonalúbb mint a jó szerencse, tovább tart,és sokkal bőkezűbben méretik."
"Ne sírj, ha az élet fáj,
ha a bánat szívedbe vág.
Ne sírj, ha érnek csalódások,
s szerte foszlanak a legszebb álmok.
Titkold el szíved szenvedését,
vesd el a sors gúnyos nevetését.
Két szemed úgyis hiába könnyes,
sírni lehet, de nem érdemes.
Soha ne feledd el,
hogy a rohanó felhők közt
mindig kék az ég!"
"A boldogság az amikor sokat kapunk.
A fájdalom az mikor ezt mind elveszítjük.
Én nem akarok többé boldog lenni,
mert az egyszer nagyon fog fájni..."
"a fájdalom elkerülhetetlen , a szenvedés rajtunk múlik..."
"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek.
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek!
Könnyeim hullnak, a párnára borulva sirok egy végtelen könyvet lapozva..."
"A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít, Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."
"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy."
(Márai Sándor)
"Élek megint. - Érzem, mert szenvedek."
(Madách Imre)
"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
"Ne sirj, hogy azok az idők elmultak.Ez így megy.A régi átadja helyét az újnak. Ahogy a tegnapnak sincs helye a mába. Ne sirj, hogy vége lett. Nem történt hiába."
"Álmok, emlékek szép szavak, ez minden mi a múltból megmaradt. Fájdalom s űr, a szív nem felejt csak tűr, és remél, hátha a múlt csodája visszatér..."
"Ami nem öl meg, az megerősít.."
"Ha bánat dúlja lelkedet,
Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek,
Nehogy gúnyolva légy,
Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg,
Mosoly lebegjen ajkadon,ha vérzik is a szíved."
~ Van mikor gyűlöllek azért, mert nem tudom kitörölni azokat a pillanatokat mikor megbántottál, és én emiatt sírtam
~ Nem amiatt sírok, amiket mondtál nekem.. leginkább az fáj, amit nem mondtál ki
~ Néha az egyetlen dolog amit még meg kell tennünk az, hogy utoljára átöleljük aztán elengedjük egymást
~ A magány az emberi létezés legmélyebb tényezője, mert egyedül az ember tudja azt, hogy egyedül van
~ Akárhányszor elköszönünk, egy kicsit belehalok
~ Mert tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt akit annyira akartál, és minden amid van romba dől..
~ Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az, hogy ne nézz vissza
~ Minden nap felébredek, élek, lélegzem, mosolygok, mint egy robot. Csak remélni tudom, hogy egy nap okom is lesz arra, hogy ezt tegyem..
~ Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt aki rajong értünk, de rajongunk azért aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret..
~ Olyan ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád, hogy tilos repülnöm velük
~ Valahányszor elmész mindig elviszel egy darabot belőlem
~ Az a szerelem tart legtovább, amelyiket nem viszonozzák.. :(
~ Nem mindenki azért hagy el, mert el akar menni.. van aki azért megy el mert már nincs értelme tovább maradni
~ Eldobhatnám az életem egy álomért, ami nem fog valóra válni ...
~ Mielőtt csak újabb ígéreteket teszel, tanuld meg mit jelent az "ÖRÖKKÉ" szó
~ A legnehezebb dolog a szerelemben az, hogyha ki kell szeretned vkiből ...
~ Soha többé nem fogok könnyeket ejteni miattad
~ Fáj, hogy ennyire szeretlek ... mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel :(
~ Régóta elegem van az ígéreteidből és a hazugságaidból!
~ A szerelem, amit érzek iránta fáj, igazán fáj, de tudom, hogy nem vagyok egyedül fájdalmammal...
~ Az igazi ok az, hogy azért vagytok túl rajtad, mert most látom csak hogy ki is vagy valójában ...
~ A szenvedély lassan meghal bennem
~Mire észrevettem, hogy ő egy szálhámos, addigra már összetörte a szívem ...
~ Megfagyva belül az érintésed nélkül a szerelmed nélkül, kedvesem, csak te vagy az élet és a halál között
~ Felkeltem az éjszaka közepén és észrevettem, hogy a szerelmem nincs mellettem
~ A vég nem olyan vidám, mint a kezdet...
~ Úgy teszel, mint aki sohasem érzett szerelmet és azt akarod, hogy én is enélkül éljek tovább
~ Remélem tudod: elveszítetted a bizalmam...
~ Isten nem a kitüntetéseidet, az okleveleidet és a diplomáidat, hanem a sebeidet fogja nézni.
~ A pillanatok öregítenek, nem az évek.
~ Elfogadom a káoszt, de nem tudom, a káosz elfogad-e engem.
Alomangyal
Rúzsa Magdolna
Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!
Részeg vagyok, de nélküled úgy szomjazom!
Furcsa árnyak az égen, elkísérnek hozzád!
Mikor erősen érzem a vihar szagát, megfagyok!
Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
...
(Rúzsa Magdolna)
Megöltél...
-Szívem csak vérzik - persze, nincs kedve -
Orvosság nincs a búra,
Már csak egyre gondolok, a múltra.
Bárhová mész, lábnyomodat vérfolt jelzi,
Bárhol látlak, érzem szemedér’ meg kell veszni.
Iszonyat, hogy hidegvérrel próbálok emlékezni Rád,
Gyilkosomra, kire szívem eddig várt.
De ez még nem megy,
Sebeimet felváltja a heg.
Folyton tisztítom, hogy ne maradjon nyoma,
Rájöttem, ez fájdalmam kénköves pokla.
Mikor Rád gondolok, feltépem a sebeket,
S csak nézem izzó, forró véremet.
Lassan üszkösödik a szívem és a lelkem,
De emléked ÖRÖKRE itt él bennem!"
Gyötrő fájdalom
"Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,
Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
Keserű gondolatok élnek fejedben,
A fájdalom érzete kavarog lelkedben...
Elveszett minden, végleg változott,
Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
Sötétség lepi el minden napodat,
Egyre kínzóbb minden gondolat...
A reménytelen még a lelkedet tépi,
De szíved mélyen még titkon reméli,
Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,
Megéri várni és továbbra is félni...
Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,
Hiába is érne kudarcok sora,
Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,
S a remény fénye csillogjon szemedbe'..."
Nem vagy az enyém
"Nem vagy az enyém:
Többé nem csak én leszek neked,
hisz másnak adtad lelkedet.
Szívem darabokban hever,
mert kit szerettem, megvetett.
Mondtad hogy hagyjalak,
többé téged ne lássalak.
E két mondat az,
miért élni nem lehetett...
érzem, ez a szerelem...
rád is vár,
én tudom...
majd érzed azt, mit én éreztem,
vakon bíztam benned...
az élet csak megvetett,
de idő kérdése s feledek...
bár más szívre -tudom- nem lelek."
Mondd, mért szeretsz te mást?
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte a bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:
"Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna: ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret."
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj."
( Máté Péter )
Távol...
szívem azt dobogja látni szeretnélek.
Nem mondom, hogy szeress engem
nem mondom, hogy gondolj rám,
mert ha nem vagyok szívedbe zárva
hiába is mondanám."
Mért van az?
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.”
Sebzett lelkem
"Sebzett lelkem mélyén fáj a szerelem.
de szívemben új reményként ébred a türelem...
Várok boldogan csendesen viselve sorsomat....
Megérint a gondolat
- tudom mit érzel - szívem simogat...
Magam előtt látom kedves arcodat
hozza a messzi szél értem kiáltó hangodat..."
Ego
(Eckhart Tolle)
Bánat
"Hiába imádlak, hiába szeretlek,
más nézi tüzét ragyogó szemednek.
Elűzted az álmom, mert másé lett ajkad,
tiéd volt a szívem de te nem akartad.
Fáradt a lelkem, boldogtalan vagyok,
talán elfeledlek, talán belehalok."
* * *
"Nem akarom de rád gondolok,
menekülnék de nem tudok.
Nyugalom kéne, béke, csend...
de itt visszhangzol idebent."
* * *
"Valahol a csillagokban kerestelek téged,
mire rád találtam elmúltak az évek.
Elveszett időnket nem pótolja semmi,
de most légy a barátom a vágyam csak ennyi."
Egy kitépett lap margójára
Nézném két szemed egy forró csók után.
Gyöngéden megfognám a kezed,
ha csak egy percig is de boldog lennék veled!"
"Este ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy
és rólad álmodom át az éjszakát!"
"Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el,
aki szinte azt sem tudja hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
érezni hogy más is szereti, olyan aki el is érheti."
"Ne haragudj rám, ha titokban imádlak,
elsuttogom neved hervadó virágnak.
Nyári estén a csillagok csak rólad mesélnek,
ne haragudj rám, ha fáj a szívem érted!"
Fájdalom
"Vannak boldog könnyek, s vannak fájó mosolyok.
Mindig lesznek szerelmek, amíg a Föld forog.
Az élet szép, de élni tudni kell,
Az élet harc, s benne gyõzni kell!"
"Többet ér egy pillantás ezer hazug szónál,
Egyetlen egy érintés ezer hazug csóknál.
De ha édes ajkadtól már csak bántást kapok,
Te észre sem veszed, de én belehalok!"
"Ma még mosoly, holnap könnyek.
Ma még nehéz, holnap könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
Láss egy álmot, s harcolj érte!
Ma még mosoly, holnap könnyek.
Ma még nehéz, holnap könnyebb.
Láttam egy álmot, harcoltam érte,
Elhagyott az erõm, föladom, vége!"
A lelkünk sír, az ajkunk nevet
"Ha bánat dúlja lelkedet
és a szíved sajogva ég,
Ne panaszold el senkinek,
Nehogy gúny tárgya légy.
Mosoly lebegjen ajkadon
Míg vérzik a szíved,
Hogy ne lásson át fátyladon
A kíváncsi tömeg.
Ne tudja meg soha, senki,
Ne tudják meg az emberek,
Hogy a szívnek megszakadni
Mosolyogva is lehet."
B
"Olyan furcsák vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásól azt hisszük boldog talán;
S mosolygunk egy-egy boldog szaván.
Közben nem is vesszük észre;
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe.
Legnemesebb gyémánt az,
Mely nem tűr magán karcolást.
Legnemesebb szív az; mely vérzik
Mintsem megsebezzen mást!
Ne lásson a fátyolon át
A kiváncsi tömeg,
De mutasd meg: Szívnek meghasadni,
Mosolyogva is lehet!!"
C
"Olyan furák vagyunk mi emberek,
Lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük boldog talán,
És irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, hogy ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe.
Különösek vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk."
Halál
Nem volt idõ arra, el kellett indulni.
Szívetekbe hagyom emlékem örökre,
Ha látni akartok, nézzetek föl az égre!"
"Nem lophatom lángját az élet fényének,
Nem rejthetem árnyékát a halál évének.
Nem lehetek rabja tested vad tüzének,
De szabadon szerethetlek amíg csak élek."
"Annyira akartam élni,
Betegséget legyõzni.
Búcsúztam volna tõletek,
De erõm nem engedett.
Így búcsú nélkül,
Szívetekben tovább élhetek."
"Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentrõl,
S lelkemhez szólsz a végtelenbõl."
"Nem néz rátok többé szemem meggyötört fénye,
Nem látjátok soha már kezem búcsút intve.
Ajkamra nem tudott panaszt csalni sem kín, sem fájdalom,
De a Halál legyõzött, nem volt irgalom.
Emlékem itt hagyom ezért köztetek,
Mindenkitõl búcsúzok: Isten veletek!"
Könnyek
és sehol nem találom a szerelmemet.
Csak a gyengédség marad meg szívemben,
és szemem sarkában könnyek."
Megmutat, majd rögtön elvesz tõlem téged.
Ha csak rád gondolok, kigyúlnak a fények,
Sír a szem, a szív, és velük sír a lélek!"
Egy érzés.. mit sosem fúj el a szél..
Egy cseppnyi boldogság..
Vágyálom, ábránd..
Néhány elcsent csók.. tétova simogatás..
Annyira gyönyörű, mégis kicsit fáj..
De minden perc tovaszáll..
S a szememből kibuggyanó fényes könnycsepp
a legszebb pillanatokra tesz pecsétet.. "
szó ki nem mondhat..
szomorú szemek tükre azonban mindent elárulhat..
ó vajon a boldogság hol vagyon?
érzem hogy kiváncsi könnycseppek gurulnak ajkamon
fénylő, sós nyomuk csillog szomorú arcomon..
Elmossák a könnyek a bánatot,
de ahogy a cseppek nyoma arcomon..
úgy a bánaté is szememben még ott ragyog.."
Szánalmas bolond
"Az fáj csak, hogy nem volt igaz
őszintén szerettem
Olyan bolondja voltam...
Nem kért belőlem.
A szeme olyan éles,
tán a szívével alig lát!?
Bolond-magam Neki szántam
Sajnálta tőlem önmagát
Jó és okos.
én a rakoncátlan Bolond vagyok
Miért hazudtam magamnak
ilyen szörnyen nagyot?
Jó és okos.-
néha játszani is hagyott
Az fáj csak, hogy nem volt igaz!
Hogy szánalmasan bolond vagyok!"
Sírsz
És amikor végre megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami mindig visszahúz. Mintha éreznéd, miközben összeomlasz, hogy ezen a halott helyen még itt a béke, még itt rejtezik, csak meg kell találni, fel kell kutatni..!
Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd magad, hogy megtaláld az igazi. az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami vigaszt ad.
Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot, eltört.
Benned is eltört vele valami. És akkor sírni kezdesz."
Eszembe jutsz,
Ahogy ragyog az életed.
Elém gördül egy vízcsepp,
S megint eszembe jutsz.
Odanyúlok az üveghez,
Hogy letöröljem a könnyed
De tovább gurul a csepp,
Mert az üveg a másik oldalon könnyes.
Belül sírsz."