Mikor megláttalak elöszor tudtam hogy különleges srac vagy,
elég volt hogy jól belenéztem a két gyönyöru szemedbe
és már is megkedveltelek.Hiába mondod vagy tiltod meg
úgysem mondok le rólad,mert nagyon de nagyon kellesz nekem.
Vannak alkalmak mikor hiányzol és nem is kicsit,de probálok
nem szomorkodni ezt csak is érted teszem.
Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk.
A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk.
Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk
De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk.
"Eltemet a múltam, de a leckét megtanultam
Lehet a felszín más, de itt legbelül
Én ugyanaz vagyok, aki voltam. "
Képzelet játéka
Hunyd le a szemed halkan,
Most senki se lát,
Eltunsz a világ szeme elol,
Lelked nyugovóra vár,
Eltunik a halk sötét,
Minden egyre csendesebb...
Egyszer csak egy hangot hallasz,
Majd egy kezet érzel a válladon
Ami átölel, és a hang megszólal:
Hiányzol!
Vizes a vállad....De mitol?
Sír a hang...A kezek nem akarnak elereszteni,
Inkább jobban ölel, de el, nem ereszt,
Nem követi el ezt a hibát
Még egyszer...
A hang újra megszólal:
Tudod kivagyok?
Tudod mit érzek?
Tudod , hogy milyen nagy fájdalom ez?
És meglátsz egy arcot...
Ugye ismeros az arc?...
Én vagyok az,
Én érzem a hiányod,
És nekem fáj mikkor sírni látlak,
Szívem össze szorul,
Hangom elakad, kezeim remegnek,
És ennyit hallasz tolem:
Csssss, kérlek , ne sírj szerelmem....
Nyisd ki a szemed,
Látod újra a világot, és o is téged,
Nézz körül...Mit látsz?
Meséld el nekem,
Meséld el mind azt amit érzetél mikor olvasod ezt a verset,
Hagy tudjam meg, mit érzel egyetlenem.
Nem bírom így tovább..
Te nekem fontos vagy,
de Te csak játszol velem.
Mond mit akarsz?
Döntsd el végre,
és zárjuk le..
Ez fáj nekem,
de talán így lesz a legjobb.
Hisz Te még mindig Ot szereted.
Ezt tudom,és ez fáj.
Szerelmem,mond mért nem engedsz el?
Talán mégiscsak érzel valamit?
Talán szeretsz?
Sajnálom,nekem ez már nem megy.
Engedj el,de örökre!
Best:
gyere ide,ölelj át,
csókolj meg..kérlek ne menj el sohasem! ..
Szeretlek! nem mondom ezt akárkinek,
hisz már sokszor megbántottak miután ki mondtam,
de te teljesen más vagy .. te vagy az aki igazán kell nekem,
akire eddig vártam!nem akarlak soha elveszíteni!! ??
Ne felejts el soha kérlek, akkor is ha nem leszek melletted.
Szerelem tüze irántad ég, mért mész el? Folytassuk még!
Ha elmész, ne maradj soká, ha haza térsz ölelj forrón,s ha újra menned kell,hát menj utadra, de térj vissza mindig, mert minden elváláskor elviszel belolem egy darabot, és minden érkezéskor visszahozod azt. De ha elmész és nem térsz vissza, az a darab örökre elveszik és belehalnék hiányodba.
Mióta megláttalak, szeretlek. Nap, mint nap csak meggyvörös ajkadra gondolok. Megorjítesz, ha beszélsz, kérlek légy kedvesem, s pecsételjük meg eme alkalmat egy forró, ízzó csókkal!
best 2:
Egy csók hangja nem olyan eros, mint egy ágyúé, de sokkal tovább hangzik.
Csak egy csók volt...
De soha ne feledd: Neked adtam benne a lelkemet.
A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak.
Ha úgy érzed itt a vég, csak adj egy pillanatot még...
Bebizonyítom én majd neked, hogy Te nekem a világot jelented...
S ha így sem akarsz hinni nekem, hát kérlek végezz velem...
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem.
Ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol.
Én tudom egyedül, mennyire hiányzol!!! "
Ülök és nézegetek rólad egy képet, s közben felidézek egy régi emléket. Könnyeim mögül látom az arcodat, szívem fáj, tisztán hallom a hangodat! "
Amikor Te nem vagy mellettem kihalt, üres a lelkem.
És, amikor daloló hangocskádat nem észleli fülem.
Dadogva elakad lélegzetem, megdobban a szívem.
Remego vággyal gondolok Rád Kedves, édes-szerelmem.
best3:
Akkor elviselhetetlen valakinek a hiánya amikor, meletted ül és tudod sosem lehet a tiéd.
Megpróbáltalak levegonek nézni, de rájöttem, hogy levego nélkül nem tudok élni.
Ég az ajkam egy rég kapott csók után,
Ég a szívem egy rég lángolt szerelem után.
Fáj minden pillanat, mikor látlak,
Mert tudom, karomba már nem zárhatlak.
Tudom, a múlt nem hozható vissza,
De vágyom, hogy újra csókold ajkam.
Várok egy rég hallott vallomásra,
De tudom hiába minden óra.
Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz,
Fékezni az, ami bennem él rég.
Fékezni a vágyam és a szerelmem irántad,
Pedig tudom nem lenne szabad.
Nem lenne szabad, hogy szeresselek,
Azok után, hogy eldobtad szívemet.
De nem tehetek róla, hogy ez a bolond,
Régóta feledni nem tudott.
Szerelmes versek
Egy el nem mondott szó
Egy el nem mondott szó kínozza a lelkemet. Ha rád nézek eszembe jut hogy mennyit jelentesz nekem.
Csillogóan szép arcodon ott a boldogság jele, maradj mindig velem.
Egy el nem mondott szó akkar kibújni a torkomból, s én erossen visszatartom.
Mert nem merem megtenni, nem tehetem meg, nem mondhatom ki mert különben bunben égek.
Fiatal vagyok még és tapasztalatlan,
nem ismerem az életet csak követem felforró véremet.
Imádom a hajadat, az arcodat, az illatodat és a szép alakú ajkadat mely mindig édes csókokra hívogat
Rejtegethetem eloled de nem tudom,
mert minden mozdulatom csúf áruló.
Te vagy nekem a Nap, a fény, a csillagok, nélküled szárnyalni én nem tudok.
Szeretem a gesztusaidat, a beszédedet, ahogy magyarázol az embereknek.
Szeretem az egész lényedet, a pozitív felfogásodat kapcsolatban az élettel.
Egy el nem mondott szó kínoz még mindig, visszatartom mert vissza kell tartani. De öregszem és öregszünk mi lesz majd így velünk?!
Az el nem mondott szó csak megsebez legbelül. Meg öregszünk és a vágyak, álmok eltunnek, de az én szívemet csak a sir hallgatattja el.
Egy el nem mondott szó kínoz most is legbelül, meg öregszünk és elföldelnek Angyalmezon.
*******S az én szívem még mindig mondja egy el nem mondott szót csak neked suttogja, az el nem mondott szó az hogy szeretlek és neked adom az életem ha kell.
Érzés
***Valamit érzek legbelül, egy érzést ami repít át a világ körül. Meg magyarázhatattlan, de mégis szép édes-keseru díszeivel meg tuzte az Ég.
***Vajon mi lehet ez? Ki kopog? Csak a pici szívem mondja azt hogy dob-dob. Neked mondja, suttogja, vidáman mosolyogja. Oly felemelo ez az érzés! Azt hittem engem soha nem kap el a gépszíj, mert kemény vagyok és akaratos, most elotted megtorpanok.
Ne mond azt hogy álom volt! Álmodni veled olyan jó!
Nevet a szívem, sír a szív. Minden pillanatban csak érted él. Mert ha velem vagy én boldog vagyok, s átrepülném a hetedhét országot. Ha nem vagy velem fájdalom, s magány áraszt el, akkor a szívem nélküled tovább nem ver.
Mert ez az érzés elveszi az eszemet, s izzó villára tuzdeli a szívemet, égeti, s égeti megperzsel engemet, s ahányszor hiányzol annyiszor megsebez.
Hát kérlek ne törd össze zakatoló szívemet! Légy hozzám könyörületes és szeress engemet! Mert én nagyon szeretlek téged!
Veled álmodom
Veled álmodom minden éjszakán, hogy fogom a kezed, s nem engedlek el többé már. Veled álmodom az életem, s veled álmodom meg a végzetet. Mert te vagy az én végzetem mi parázs a szívemben, te vagy az én szerelmem mi a Napnál is fényesebb.
Te vagy nekem a suvíto szél, mi átölel engemet és te vagy nekem a Hold mi kíséri minden léptemet. Vigyázol rám, s e lángra mely a szívemet égeti minden pillanatában.
Félek hogy vége lesz, felébredek és nem leszel mellettem, félek hogy itt hagysz engem vérzo sebekkel. Szeretlek, szeretlek te lovag ki megvílágitotta elottem az útat, ellopta a szívemet és megszökött vele.
Forró csókjaidba beleremeg a szívem, minden éjszakán csak téged kereslek. Izzik közöttünk a szikra vad izzó parázsa a törteto vulkán lavinája.
Szeretlek és álmodom, de az álom fáj nagyon. Mi lesz ha felébredünk az álomból és meglátjuk a valóságot?!
Mond, mit jelent szeretni?!
Mond mit jelent szeretni?
Valakit csendben ölelni.
Gyönyörködni szép orcáján,
szeme meseszép gyémántján.
Én szerelmem hévvel telve,
szerelemtol dobbanó szívemen.
Csodálom ot, féltem az én egyetlen szerelmem.
O oly gyönyöru!
Szerelmem izzó gyöngye.
Bennem él, bennnem él, a lángja mindörökre. Látom az arcát és újra látom ajkát,
édes gyönyörét úgy kívánom!
Ne hagyd hogy elmúljon ez az álom!
Ne hagyd hogy elmúljon a parázs,
mi az én szívembe pacsételte ajka édes sóhaját.
***Nem tudlak feledni, már az írás sem megy nékem mióta láncraverted elárvult szívemet, megbabonáztál, még most is látom macskaszemeidet,
s azóta csak téged kívánlak kedvesem!
Elfeledve?
Nem láttalak már egy hete, egy éve.
Nem vártalak egy hónapja sem téged.
...Teljes szívvel szeretlek,
Fene tudja mióta,
Szerelmem nem enyhült azóta...
Fáj minden nappal,
Fájnak az éjjelek,
Mert szívem hiába szeret tégedet!
Nem tudom hol lehetsz.
Valahol messze, távol ballagsz fényévekre tolem.
*****De hol vagy?! Oly jó lenne ha most itt lennél. Didergo szívemet átölelnéd,
kezemet fognád félton ahogy rég mikor még egyek voltunk a szerelem tengerén.
Ajkamra pici csókokat lehelnél,
s magadhoz húznál átölelnél.
Oly jó lenne!
De nem lehet!
Neked már más az életed.
****Elfeledtelek?- már ezt kérded?
A szívem még mindig hiányolja a szívedet, ennyi het után sem hunyt ki az a láng,
s most újra fellobban a parázs.
Még mindig téged orizlek titokban,
feledni sem tudlak.
Ott él minden mozdulatod a fejemben,
ott él csókod láng ajkamon.
S csak ott élsz az álmaimban szótlanul.
De te mond elfeledtél?
Örök szerelmet ígértél.
Mond hol vagy merre jársz?!
Kié a szíved és kivel hálsz?!
Azt mondtad szeretsz és közben homok alá temettél élve.
Azt mondtad örökké velem leszel,
de lehet hogy már a nevemre sem emlékszel. Hát Ég veled!
Kellesz nekem!
Kellesz nekem mint sivatagnak az egy csepp víz.
Kellesz nekem mint rózsának a tovis.
Kellesz nekem. Kell a szíved, hangod, csókod, bókod,
kell az ölelésed mely oly forró!
Kellesz nekem te szép szemu herceg,
s látni vágyom boldogságod egy mosolyban,
egy ölelésben, egy sóhajban,
szép szemed tengerében mártozva.
Kellesz nekem, nekem te vagy az örömem,
s a boldogságodat látni a legszebb percek!
Magyarország
>
Itt születtem én ,ez az én hazám. Gyönyöru tájak néznek le rám. Nyáron a Balaton lubickolni hív, perzselo nap a vállamat éri.
Mégis oly csodás Magyarország. Mint egy gyöngyszem ami a várakhoz hív hogy beszípanthassam ódon illatát.
A történelem szinte beszél, gyönyöru Magyarországról regél, de Magyarország nem változik csak hosökrol, hosökrol mesél.
A törökök elleni harcoktól hangos volt Magyarország, foleg az egri hosök vitték el a pálmát. S az oseink a szabadságharcban védték a szemünk fényét.
Ezért emlékezzünk meg mindennap róluk és szeressük mi is ugyanúgy.
S ezért minden hosért egy-egy gyertya égjen, mert Magyarország a mi szemünk fénye.
A haza
>
( Az 1848. március 15.-i forradalom emlékére)
Száz év telt el oly csendessen, nyomorban és gyötrelemben. Százszor esküdtem én hazámra hogy oly jó itt nekem.
Volt jó és rossz év is, a feketeség itt mindig utolért. Pirosra festette a vér a tavakat, a folyókat, s a becsület, a bátorság glóriát emelt fejük fölé a halottainknak.
Mégcsak 18 esztendeje élek itt, mégis olyan mintha örökké itt éltem volna ebben az országban, mely kicsi és szép de sok kínt megélt már az én hazám.
A szabadságharcos emberek vérben fuldokoltak, a kardjaik a szívükbe tovig benyomodtak és vérezvén látva a fekete holló rikácsolva újjong, s messzire repítette az embereket a hazájuktól
A szívükbe pecsételodött a haza, a szeretet meghaltak ok ha kellett. A kardok csörögtek-ropogtak, a vérzo emberek mind, mind felbuktak. De ok megnyerték harcukat, s az arcukat beborította a vér
A fekete föld betemette, s hitvány poraival eltakarta nyomaikat. Az a átkozott fekete föld adott nekik új hazát és szemfedot.
Telihold>
Ó hogy bámulom most a holdat mely kerek mint az alma. Az éjszaka könnyu leple most betakarja.
O a hazánk melyben élünk, a föld a testvére a mi fénye szép csillogó szemünknek, melyben megtaláljuk mindig háborgó lelkünket.
Mégis oly sok kín volt míg lehulottak a kezeinkrol a láncok, s betorték lágy borünket, s mely hegessé vált mint a lelkünk ott bent.
Rémség és borzalom október 23.-án beterítette az egész világot. A fegyverek dörögtek és puffogtak, az emberek elestek és sírtak rajongva. Temérdek vér és temérdek halál, ó mond Istenem hol lehet az igazság?
Koszorúk és csokrok most csak ennyi jár, verses köszöntések és szép mondókák. A haza becsületét megmentették, a halál karmaiba magukat küldték. S lásd ma nálam telihold van. S nem este, s nem éjszaka, délután van. De a hold mindennap ott ragyog a lelkemben, de holnap különössen szebb és nagyobb lesz.
Aznap vér borította be a holdat a forradalomtól o is kifakadt. Vérzett mert látta mit bünözünk, vérzett a szíve, vérzett a lelke értünk. Az igazság oldalára állt, de ot is megölték a csillogó fénye már nem tündököl többé.
Dante mint mondotta egy kör bezárult a pokol, s most mindenki csak a boldogság felé vándorol.