"Igazán attól fáj az ütés,kitől simogatást várnál,s nem adhatod vissza,mert rögtön belehalnál."

"Fájdalom az,amikor a szerelem ott van melletted,és te nem tudod neki bevallani.

Fájdalom az ,amikor tudod,hogy mit nem szabadna érezned,és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.

"Fájdalom az,amikor szenvedni látod azt,akiért mindent megtennél.

Fájdalom az,amikor csendben maradsz ,pedig kiáltanál."

"Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,

Gyűlölni tudni,hogy újból szeressünk.

Kell tudni zokogni meg sírni,

Valakit megunni,aztán visszahívni.

Csalódni százszor,csalódni ezerszer,

Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer."

"Ha az ember magányra vágyik,akkor nem az egyedüllét,hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki."

"Minden könnycsepp Ő érte születik,

S miután arcomon lefolyik

Meghal!Mint szívemben a remény,

Mert ő soha nem lesz az enyém!"

"Összetört szív oson  az éjben,csalódottan bandukol egy szika szélén.Óvatlan pillanatban megcsúszik a lába,és elnyeli őt a sötétség szája."

"Ha valaki elment ne hívd többé vissza,

a megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.

Ne csalj meg senkit,gondolj magadra,

neked is fájna ha valaki megcsalna.

Ha majd szívedből elmúlik a nyár,

helyébe ősz jön majd havas lesz a táj,

gondolj a múltra,mely örökké fáj!"

"Lehet,néha értelmetlenül sírok,

néha kétségbeesetten könnyezem,

de ,megfagy a könnycsepp a tenyeremben

ha érzi,hogy ő is tehetetlen."

"Fáj olyat szeretni,akit nem érhetsz el,

aki szinte azt sem tujda,hogy létezel.

Tudni,hogy nem kellettél neki,

érezni,hogy más is szereti,olyan aki el is érheti."

"Valamennyi kimondott vagy leírt szomorú szó közül ezek a legszomorúbbak: lehetett volna."

Ha fáj a szíved te csak dalolj
Ne lássa senki mi fáj oly nagyon
De ha már magadban vagy csendesen
Vonulj vissza és sírj keservesen.

Best: ***Nem szűnő fájdalom tombol az én szívemben,
Mert elhagyott mindenki, akit valaha szerettem,
Nincs már velem senki, ki fogná az én kezem,
Nincs már velem, senki ki mondaná, szeretlek

"Ne félj hát,mert veled vagyok...

Ne félj,mert megváltalak,neveden szólítalak az enyém vagy.

Ha tengereken kelsz át veled leszek

És ha folyókon,nem borítanak el...

Mert drága vagy szememben,mert becses vagy nekem.

És Szeretlek!"

***Szeretlek! Ezt a szót hányszor mondtad nekem és én elhittem.

Nem átkozlak hogy átvertél,mert nekem avval úgysem lesz könnyebb.

Próbáltalak már elfeledni,de nem ment sose hisz szeretlek/szerettelek.

Köszönöm a könnyes éjszakákat.

Köszönöm hogy hihettem neked.

Köszönöm hogy újból megtanítottál szeretni.

Bár a szívem darabokba,de talpamra kell hogy álljak.

És tovább kell lépnem,hogy Én is boldog lehessek.

Tudom hogy neked ez jó szórakozás.

Tudom hogy jót nevetsz rajtam hogy elhitetted

velem az elején hogy szeretsz stb..

De bele fulladtál a hazugságaidba.

Egyszer Te is megtudod mit élek most át,

de emlékezni fogsz rám.

Nem fogsz elfelejteni egy könnyen,hisz akit megismertünk úgyse feledjük.

Sajnos a boldogság emléke már nem boldogság,

de a fájdalom emléke még fájdalom.

Miért kellett átverned??

Miért?Miért pont engem?

Miért pont én az áldozat?

Miért adtál annyi emléket?

Vagy talán tényleg szerettél?

Mennyi kérdés és hol a válasz?

Sajnos benned.

Nem fogom tagadni hogy mit élek most át

még akkor sem ha kinevetsz.

Nem tudom mit tehetnék.

A remény hal meg utoljára és Én még élek.

Próbáltalak nem szeretni.
Próbáltalak elfeledni.
Mert egykor ami volt nagyon fájt.
Nem tudom mit éreztél,hisz sok minden történt,
De hogy Én mit éreztem azt tudom.
Ma már nem fáj ami volt.
Mosolyogva emlékezek vissza.
És bár már szinte nem is beszélünk,
de él bennem a remény .

Barátok..jönnek meg mennek..
összeveszések..kibékülések.
minden jó de aztán minden elromlik.
és csak "volt" barátság lesz.
egyik sajnálja a másik nem.
egyik sír .a másik meg talán nevet ..
de hát ilyen az élet..
feledni kell mint sok minden mást..

Sírtam már egy fiúért aki iránt többet éreztem mint kellett volna,de soha se hittem hogy egy nap barátért is fogok.

Azt hittem minden szép lesz,
Hogy most  nem fogunk össze veszni.
Olyan szép volt minden az elején,

a legjobb barátnőm voltál,
de minden elromlott.
Nem bírom már hisz annyit szomorkodtam ez miatt.
Bár tudom szerinted hülyeség ami a bajom,
talán igazad van,de nem tehetek semmit én ilyen vagyok..
És most vége mindennek vagyis úgy kellene lenni,
hisz az lenne a legjobb..
Ennyi az én írásom,
és hogy mit gondolsz amikor ezt olvasod nem érdekel,mert úgyis tudom..

Még emlékszem mi volt akkor amikor elhagytál,megaláztál, nem törődve avval , hogy mit érzek , de gondolhattam volna , hogy így fog végződni.

Egyszer voltam igazán boldog amikor szerethettelek, de közben féltem, hogy Te nem szeretsz és igen, tényleg nem szerettél, de erre későn jöttem rá.

Talán évek múlva rájössz, hogy hibáztál, de akkor már késő lesz, mert nem te leszel kiért az életem adnám.Becsaptál és eldobtál, de nem baj, megbocsájtok , de remélem képes leszek felejteni.

-Úgy érzem, hogy boldogságot hoztál az életembe, de idő közben rájöttem, hogy ez nem elég, szeretnem is kellene.

-Szóval nem szeretsz?

-De, de szeretlek, mint barát , de nem úgy ahogy Te szeretnéd.Úgy nem megy.

-Akkor miért adtál esélyt nekem?

-Mert, azt hittem megtudlak szeretni , de sajnos nem sikerült.

-Azt ugye tudod , hogy nagyon fáj??

-Igen tudom és ezeket után azt  hiszem nem én vagyok aki tudná legalább szavakkal enyhíteni a fájdalmad.Azt, hogy megbocsáss nem kérhetem, de remélem egyszer megfogsz.SAJNÁLOM.

Ne sírj mert elvesztettél, nem kell a színjáték.

Azt mondod nem szeretlek, de Te vagy, ki nem szeret se engem se mást.

 

Nem kell a bocsánat kérésed azok után amit tettél velem.És  nem kell hogy azt mond "sajnálom" , mert tudom Te semmit sem sajnálsz.

Felhívtalak telefonon mert hallanom kellett a hangod, de én nem szóltam bele.A szívem hevesen vert és éreztem, hogy hiába mondom azt hogy nem szeretlek, mert igenis szeretlek annak ellenére hogy össze törted a szívem.

Nem tudom mi van velem.Nem tudom mit érzek irántad még mindig.Gyűlöllek, mert fáj hogy átvertél.És néha úgy érzem bosszút szeretnéd rajtad állni, hogy azt mondhassam "a bukott csicska most te lettél".

A táj, a fák, a virágok olyan szép minden, de ez csak álom volt hisz számomra most minden fekete.Elhagyott akit szerettem és semmi sem vígasztal, de érzem ki fogom bírni ezt is, ki fogom.

Nem értem miért történik mindig rosszul minden és nem értem miért lesz az életem egyre rosszabb.

Egyszer mindenki rá jön hogy semmi sem tart örökké még egy barátság sem.

Sokszor többet ér a barátság a szerelemnél, de van mikor a szerelem  többet ér a barátságnál.És sokszor azt hisszük IGAZ barátság vagy szerelem, de rá kell jönnünk hazugság.

Néha sírok, néha nevetek de fogalmad sincs mit érzek, mert valószínű sosem érdekelt.

Talán nem kellett volna bocsánatot kérnem.Talán hagynom kellett volna minden úgy ahogy volt.És talán nem kellett volna hinnem,bíznom benned.De feleslegesen hibáztatnám magam a tényen nem változtat semmit.

Hogy mondhatnám el mennyire bánt hogy így lett vége.És hogy értenéd meg számomra fontos voltál , és Te hazudtál nekem.

yNem tudtál szívből... "Nem tudtál szívből szeretni, S most én megpróbállak feledni. Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod, Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott. Még mindig szeretlek téged, de érzem Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged. Még fájnak az emlékek, és fáj a szív, Üres a szó, mely téged hív. Egy lány, egy érzés, lassan vége már, Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár... Meleg szellő cirógatja testem, Hideg szél fúj a szívemben. Együtt vagyunk, mégsem vagy velem, Szerelmem irántad reménytelen. Már nem várok és nem remélek semmit, Nem futok olyan után ki mást hív. Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál. Veled vagyok, bár tudom reménytelen, De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem. Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz, És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz. De most sem hívsz és nem nézel felém, Számunkra már tényleg nincs több remény. Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás, De naiv kis szívem még csodára vár. Várom a hajnalt, és figyelem az eget, Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed..."

"Hiányzol mint testnek a vér,szinte éget,hogy nem vagy az enyém.Hozzád repülnék mint egy gondolat, hiányzik minden ami Te vagy!"

"Rád gondolok reggel,

Rád gondolok este,

Bevallom,hiányzol nekem!"

"Ha eszembe jut,ahogy a szemembe néztél,akkor jut eszembe:HIÁNYZOL!"

"Hiányzik az,ahogy játszottunk,hiányzik az,ahogy egymásra néztünk,hiányzol Te nekem!És bántani fog örökké,hogy nem én mondtam:Szeretlek!"

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz."

„Égre nézek felhöket látok s a felhökben a Te arcodat látom. Csendes szélben hangod hallom, ha elbújik a Nap akkor is tudom, hogy szeretlek s hiányzol nagyon!”

„Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki a világon.”

"Hiányzol,ha nem vagy velem. Édes csókjaid hiányoznak nekem. Olyan jó lenne most veled lenni, s mindig csak Téged ölelni!"

"Egy szép napon elmentél, itt hagytál,

nem maradt más tőled,csak amit nekem adtál.

Egy fénykép,és egy csokor virág,

melyet akkor adtál,mikor elhagytál.

Végtelen üresnek éreztem az életem,

mert tudtam,nem vagy mellettem.

Azóta minden nappalom és éjszakám,

maga a magány.

Sírok éjjel,sírok nappal,

mert nem birok a fájdalommal.

Nem vagy itt és  hiányzol,

mert azóta mással játszol.

"Csalódni fogsz egyszer az életben,

csalódni abban, akit szeretsz.

Tartós bánat képződik szívedben,

s könnyel telik meg bánatos szemed.

Ne átkozd,ki mindezt így akarta,

s ki bajod tudná enyhíteni.

De tanuld meg,hogy:Lehet,kell,muszáj felejteni!

"Mindenki a nagy szerelemre vár,

nem tudják hogy ez mennyire fáj.

Ha sejtenék hogy mit tesz velük,

nem várakozással telne az életünk.

Nem úgy megy az,ahogy a filmekben,

az életben sebek maradnak a szíveken.

Nem lesz majd "Happy end" a végén,

s az emléket az idő sem teszi széppé... 

Nem voltunk sokáig együtt,
De most, hogy vége szívem elgyengült.
Nincs ereje újra szeretni,
S fél egyáltálán kedvelni.
Nem meri kockáztati a szerelmet,
Hogy újra csalódás legyen nem lehet.
Nem bírna el mégtöbb fájdalmat,
Még egy csalódás, s talán meghalhat.

Te nem tudhatod, milyen az, ha igazán szeretsz,
ha egy életen át sohasem feledsz.
Ha minden egyes nap végén az emlékével fekszel,
és minden reggel újra csak rá gondolva ke